Tudat - Utolsó kommentek
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://tudat.blog.hu/2009/05/15/a_kezdetek_200/full_commentlist/1#c22786303
Válasz erre: A kezdetek
2014-05-04T20:48:45+02:00
2014-05-04T20:48:45+02:00
lavór
http://blog.hu/user/274941
És a végén majd rájössz a nagy igazságra, hogy nincs "fel" és "le". Csak az elmúlás vár rád. A rövidke életed pedig mit sem ért, mivel semmi egyedit nem adtál világnak, csak beálltál egy bölcseletnek vélt valami mögé, ami pont oda vezet, mint a világ többi hasonló bölcselete. Sehová. A szivárvány színeiből így lesz szürke.
https://tudat.blog.hu/2009/05/15/a_kezdetek_200/full_commentlist/1#c5992595
Válasz erre: A kezdetek
2009-05-28T01:29:39+02:00
2009-05-28T01:29:39+02:00
Gondos
http://blog.hu/user/278763
Szép és egyszerű a gondolatok, de amit ez alapján gondoltam, az kicsit bonyolultabb. <br />
Úgy vélem, hogy a változások során nem csak "fel" és "le" van, inkább csak ilyen egyszerűen értékelünk dolgokat. <br />
Az önértékelés pedig szubjektív, siker marketinges vagy depresszív lehet.<br />
<br />
Úgy vélem, hogy az egyes ember egzisztenciájának határa a saját egyéni (másokétól különböző) lehetőségeinek halmaza (képesség, készség, személyiség, motiváció, család, barátok, ismerősök, környezet)<br />
A lehetőségeink közül - tudatosan vagy ösztönösen - minden cselekedetünkkel választunk. <br />
<br />
Munden választás után elveszítünk egy részt a korábbi lehetőségeink közül és új lehetőségeket nyerünk.<br />
<br />
Ha azt érjük el, amire vágytunk, akkor a változást nyereségnek, "fel"-nek értékeljük, ha pedig veszteségként éljük meg azt "le"-nek . <br />
A vesztesé-nyereség 0 körüli egyenlegét a nyereségre törekvő "korszerű" ember "le"-ként éli meg.<br />
<br />
Csak a töredékét tudjuk megtartani az elért nyereségeinknek. Pld: új környezet, új családtagok, barátok és ismerősök, e közben elveszítjük a régi környzetet, gyengülnek/elvesznek régi kapcsolataink. <br />
<br />
Az önvizsgálat és a veszteség/nyereség megfelelő értékelése segíthet abban, hogy valóban azt érd el, amit te nagyra értékelsz, ne veszítsd el azt, ami számodra fontos. <br />
<br />
Döntéseinket befolyásolják a tudatalattink, az ösztöneink. Az érzelmi, emulcionális döntéseink olykor-olykor kivállóan kisegítik az esetleg gyengélkedő tudatos énünket.<br />
<br />
A gyermekkor és ifjúkor szakadatlan fejlődését folyamatosan "fel"-ként értékeljük, az idősebb és öreg kor változásait észrevehetően növekvő számban élik meg "le"-ként. Ez vélhetően nem szükségeszerű, a gyermekkori emlékeimben a megbecsülés és tisztelet övezte idős falusi embereket és a nagyszüleimet a józanságuk, tartásuk, emberi méltóságuk segítette az öregedés változásait is pozitívan megélni.<br />
<br />
Meglehet, hogy van "fel" és "le", de talán a legfontosabb mégiscsak az, hogy lehetőleg cselekedjünk mindig úgy, hogy attól jól érezzük magunkat a bőrünkbe. <br />
<br />
Mindannyian ismerünk olyan "fel" jutott embereket, akiket igazából elítélünk, lenézzük, mert "fel"felé irányban számunkra fontosnak tartott értékektől (tisztesség, becsület, hitelesség, szeretet, család, barátok) szabadultak meg.<br />
<br />
<br />
Utóirat:<br />
Javítsd ki a helyesírásai hibákat:<br />
megfogalamazására,kiételt,autómatikusan,megusztuláshoz<br />
<br />